Általánosan ismert panasz a különböző állásokra pályázó jelöltektől, hogy hiába adták be az önéletrajzukat, nem, hogy nem hívták be őket interjúra, de még választ sem kaptak, még egy egyszerű elutasító levelet sem küldött nekik az állást meghirdető cég. Amúgy is nehéz helyzetben vannak manapság az álláskeresők, sokszor hónapokig pályáznak sikertelenül, nem csoda hát, hogy legalább egy ilyen minimális figyelmet elvárnak a munkáltatóktól. De vajon valóban csak egy válaszlevélről van szó?
Előre leszögezem, hogy igen, ha én küldeném be valahová a pályázati anyagomat, én is szeretnék bekerülni az interjúra behívott jelöltek közé. Ha pedig nem hívnak be, legalább egy nyamvadt elutasító levéllel tiszteljenek meg… De nézzük csak meg egy kicsit a másik oldalt…
A mai munkaerőpiacon olyan túlkínálat van, hogy egy “egyszerű” asszisztensi álláshirdetésre – középfokú végzettség, angol társalgási szintű nyelvtudás, néhány év tapasztalat hasonló munkakörben – 500-600 CV is beérkezhet. A hirdetés megjelenésének első napján! Aztán a második napon a pályázatok száma eléri az 1000 darabot, és ha csak 1 hétig fut az álláshirdetés a megfelelő honlapokon, akkor simán több ezer önéletrajzzal kell megbirkózni a hirdető cégnek. A cég persze észbe kap, és gyorsan leveszi a hirdetést a honlapról, mielőtt összeomlana az elektronikus iktatási programjuk 
. (Mellesleg megjegyzem, hogy ennyi pályázói anyagot kezelni sem könnyű, hiszen hogy ne keveredjenek el, iktatni, regisztrálni kell őket, mint általában minden cégnél a bejövő leveleket. Ezek után ugye mindet el kéne olvasni, kiértékelni, majd akik nem feleltek meg, azokat kiértesíteni.) Igen, tudom, igazatok van, hiába sok ez, akkor is válaszolni illik. De szerintetek mennyi időbe telik ez? És ha nem 1 hirdetése fut a cégnek, hanem 15-20 folyamatosan? Hány ember kell, hogy napi 8 órában ezt végezze, hogy mindenkit egyenként kiértesítsenek? Küldhetnek személytelen körleveleket, ami némileg gyorsabb, bár éppen ezért nem is névre szóló, nem egyedi, s sokszor hallottam pályázóktól, hogy “csak egy nyamvadt sablonos körlevelet kaptam, minden indoklás nélkül…”
Vagy küldünk neki, arra az e-mail-címre, amiről az anyagát küldte. Ő pedig reklamál, hogy nem kapott értesítést. De, kérem szépen, küldtünk. El is tetszett olvasni, láttuk a visszaigazolást. Ja, hogy egy másikra tetszett gondolni, és mi nem is az a cég vagyunk, akit lehordani szeretett volna, mert nem kapott válaszlevelet? Semmi baj, lehet elnézést kérni… (Vagy ennél is rosszabb, soha nem olvasta a válaszlevelünket, mert azt az e-mailcímet nagyon ritkán nézi csak meg, mert nem olyan fontos…Hát, ha neki nem olyan fontos, nekünk miért legyen az?)
Nézzünk egy másik – igen gyakori – helyzetet az előzőekhez adalékként: a kedves pályázó függetlenül attól, hogy alkalmas-e a pozícióra, vagy nem, megfelel-e a kiírásnak, vagy nem, mindenre, válogatás nélkül beküldi a CV-jét. De tényleg MINDENRE!!!! És hogy biztosra menjen, ugyanarra a munkakörre többször is. Nehogy véletlenül elsikkadjon a HR-es figyelme a pályázata fölött. Hát, ember legyen a talpán az a türelmes HR-es, aki mindegyik pályázatot megválaszolja… azért higyjétek el, néha nagyon fárasztó tud lenni, hogy bizonyos állásokra a katonatiszttől kezdve az úszómesterig mindenki jelentkezik, s teljesen egyértelmű az önéletrajz első 3 sorából, hogy messziről köze sincs a jelöltnek a betöltendő munkakörhöz. S ha emellett még 60 másik határidős feladata van a kollégának /kolléganőnek, bizony, ez néha hátrébb szorul a listán…
S az előbb említett helyzetek megkoronázása az, mikor eme lelkes, és amúgy abszolút alkalmatlan jelölt ordenáré módon kioktat telefonon keresztül, hogy miért nem hívtuk már be őt interjúra, és hogy tuti ez is csak egy kamu állás, már régen megvan, hogy ki fogja betölteni, és egyébként is ő majd jól feljelent mindenkit… Nektek lenne kedvetek még ezután tisztességesen mindenkit kiértesíteni?
S hogy mit lehet ebből következtetésként levonni?
Csak arra pályázzatok, amire megfeleltek. Reméljétek, hogy behívnak titeket. Ha nem, akkor reméljétek, hogy kaptok válaszlevelet. Igen, várjátok el nyugodtan, hiszen így tisztességes, így korrekt. De ha nem kaptok, attól még ne keseredjetek el, én ne gondoljátok, hogy ez a “nemtörődömség” kifejezetten nektek szól, s csupa alja ember ül a másik oldalon. Ők is csak emberek, dolgoznak, ahogy tudnak. Néha lassabban, mint kellene…
(photo by Olivier Charavel)
Küldd el e-mailben!