Korábban már indítottam az ördög ügyvédje cikksorozatot, ahol a munkáltatók, HR-esek szemszögéből mutatok be egy-két tipikus szituációt, amire a dolgozók, pályázók sokszor nem is gondolnak. Nem célom megvédeni senkit, aki nem fair módon játszik ebben a játékban, de szeretném, hogy lássátok, néha a másik oldalon ülve sem olyan könnyű nap mint nap döntéseket hozni. Itt az újabb dilemma…
Képzeljük egy kicsit magunkat egy munkáltató helyébe (azt nem írom, hogy mindenki a saját munkáltatója helyébe képzelje, magát, mert annak a letöbbetek esetében nem lesz jó vége 
, szóval csak egy sima, átlagos, kedves, nem inkorrekt munkáltatót kéretik elképzelni ). Megvan? Ok, akkor jön a következő lépés: képzeljük el, hogy bekopog az egyik legjobb női dolgozónk, s párás szemmel közli, hogy anyuka lesz, s készüljünk úgy, hogy ő várhatóan 3 évig nem jön vissza, mert ő biz’ nagy boldogsággal fog odahaza pelenkázni, pürésíteni, kísérni az első kis lépéseket, majd később rohanni a motorral száguldozó kispocok után. Okos és fair munkáltatóként határozott időre, a 3.évig veszünk fel valakit, mert hát tudjuk, mi a törvényes joga az anyukánknak, ha 3 év múlva vissza akar jönni, vissza kell, hogy vegyük. Így ezt a valakit tehát határozott időre vesszük fel, közölve vele előre, hogy drága új munkavállalóm, tudd, csak addig vagy itt biztonságban, míg az anyuka vissza nem jön, mert ez a hely az övé, s utána meg majd meglátjuk. A munkavállaló ezt tudomásul veszi, és végülis örül, legalább 3 évig van munkája
És ekkor jön a gikszer: anyuka 1,5 év után úgy dönt, hogy mégiscsak szeretne dolgozni, s törvényes joga ismeretében térivevényes levéllel tájékoztatja munkáltatóját, hogy ő most biz’ a pelust félrevágja, s jön vissza dolgozni, mert olthatatlan vágya a munka újra. S mert joga van, meg is jelenik 60 nap múlva, hogy kéri vissza a munkáját, munkakörét, fizetését, mindenét. És itt van a gond: a másik munkavállalót a munkáltató – okosan, fair módon - határozott időre vette fel, azaz tőle megszabadulni nem nagyon tud (hiszen a határozott időre kötött munkaviszonyt csak közös megegyezéssel lehet megszüntetni, vagy a munkáltató ki kell, hogy fizesse a határozott idő lejártáig a dolgozónak járó bért), de az anyukának meg vissza kell adni a munkakörét, vagy állásidőt kell fizetni neki. Őt elbocsátani szintén nem lehet, mert felmondási védelem alatt van… Tehát két dolgozót fizethet még másfél évig, s rossz esetben csak egynek való munkája van. Persze, ha van másik munkakör, ami éppen üres, átszervezheti oda az egyik dolgozót – ha neki az éépen megfelel, tetszik, beleegyezik. Vagy nekiállhat közöst dugdosni az orruk alá, majd aláírja valamelyik – bár, tudja, hogy ez törvénytelen… Ti mit csinálnátok, ha ti lennétek ez a munkáltató?
Lássuk be, anyukák, néha a munkáltatóknak sem egyszerű, s bár sajnos idehaza tényleg az a jellemző, hogy a munkáltatók nagyon sok esetben nem korrekt módon bánnak a kismamákkal, anyukákkal, azért van, amikor ők is nehéz helyzetben vannak - saját hibájukon kívül. És szerintem nem megfelelő válasz az, hogy ez az ő bajuk. Igenis vannak korrekt cégek, ahol annak ellenére, hogy mindenben törvényesen járnak el, mégis lehetnek olyan helyzetek, ahol valakinek az érdeke sérülni fog…
(photo by thinkpanama)
Küldd el e-mailben!